Bodzás-citromos-epres piskótarolád

Első blogbejegyzésként egy olyan süteményt hoztam, melynek elkészítése igazi örömmunka volt, az elejétől a fogadtatásig, ugyanis sikerült elnyernem vele az első díjat egy helyi amatőr sütisütő versenyen. A téma "boszorkányos receptek - mesés sütemények" volt, és sós valamint édes kategóriában is lehetett indulni. 
Egy estém ráment az ötletelésre, végül úgy döntöttem, hogy a díszítés lesz boszorkányosan jó :) 
(Indultam egy sós sütivel is, mely "a három kismalac csülkös pogácsája (farkaséhség ellen)" művésznevet kapta, egy bejegyzést majd ő is megér...) 
A boszorkány kinézetéhez a Pinteresten kerestem képet, de végül szabadkézzel vágtam ki, nem nyomtattam sablont. 
Évekkel ezelőtt találtam Ízes-Mázos oldalán egy csodálatos bodzakrém receptet, amit csak egy icipicit módosítottam, hogy tortába, piskótatekercsbe is jó legyen, de korábban az eredeti verzióval töltöttem már pavlovát is. Az eper és a citrom kötelező kísérői. :)  

A recept a témához méltóan "mesésre" sikeredett: 

Bodzás-citromos-epres piskótarolád Királylány módra

Holt volt, hol nem volt, volt egyszer egy királylány, aki messze földön híres volt arról, mennyire szeretett süteményeket sütni.

Történt egyszer, hogy a királylány fejébe vette, hogy Wekerle ország népét süteményével elvarázsolja.

Fogta tehát a varázsüstjét s mágikus fakanalait, és nekilátott:

Először is feltört 6 tojást, és sárgájukat a fehérjétől gondosan szétválasztotta. A fehérjéket pici sóval és egy fél citrom levével a varázsüstjébe tette, és megparancsolta az üstnek, hogy abból teljes fokozaton jó kemény habot verjen. Közben hozzáadott még 6 evőkanál cukrot is. Mikor az üst végzett a habveréssel, a királylány parancsba adta, hogy a legalsó fokozaton óvatosan keverje hozzá a tojások sárgáját, és egy citrom leszerelt héját is. Mikor ez is megvolt, az üstbe öntött még egy tasak 6 evőkanál liszttel elkevert sütőport, és az üst szorgalmasan ezt is a tésztához keverte. A végén a királylány mágikus fakanalával még óvatosan kavarintott egyet-kettőt a tésztán, majd a 180 fokos kemencében húsz percig sütötte.

A kemencéből kivéve keszkenőre borította, és feltekerte. Így hagyta aztán kihűlni, s közben nekilátott a bodzakrémnek.

Ehhez elővette az előző héten készített friss bodzaszörpöt, melyhez a virágokat a királyfival együtt, egy eldugott, tiszta rétről gyűjtötte.

4 tojást, 3 evőkanál vaníliás cukrot, csipet sót, 3 dl ínycsiklandó bodzaszörpöt, 1 citrom levét és lereszelt héját addig főzte, amíg az be nem sűrűsödött. Ügyelt rá, hogy a mágikus fakanál állandóan kevergesse a krémet. A már majdnem teljesen sűrű krémhez hozzáöntött pár kanál bodzaszörpben feloldott 2 evőkanál vaníliás-puding-varázsport, amitől a krém még sűrűbb lett.

Majd még forrón hozzákevert 10 dkg vajat is.

Jól behűtötte, és a közben kihűlt piskótatekercset ennek a krémnek körülbelül felével megkente, eperdarabokkal megszórta, s újra feltekerte.

A maradék krémet némi vajjal együtt az üstjébe öntötte, és megparancsolta, hogy abból selymes, finom vajkrémet keverjen. Ezzel aztán kívülről is vékonyan megkente a tekercset, s kedve szerint díszítette.