2019. május 29., szerda

Zsidi mama féle hagymaszáras kalács 

Az igazat megvallva nagyon valószínű, hogy bennem túlteng a sváb vér annak ellenére, hogy leginkább csak egynyolcadrészt futkos az ereimben... valamiért ahogy idősödöm, egyre inkább előtör. Sok példát tudnék mondani, de beérem a két legdominánsabbal: például a német nyelv (sokak által nem értett 😅) szeretetében, vagy ugye, hogy valahogyan átkössek gasztro témába, a spórolásban ... 😏 Olyan, hogy ételmaradékot kidobni?? Legritkább esetben. Akkor is a macskának. Kollégáim egykor sokat "mosolyogtak" azon, hogy a valamelyik gyerek által épphogy (vagy alaposan) megrágott almát én még simán bevittem magammal másnap, és megettem... A múltkor pedig a meghatottságtól párás szemmel néztem, ahogy Jamie Oliver az almacsuta megszárítására és müzliben való elfogyasztására buzdít...😉
A családom több tagja is előszeretettel hagy vizet a poharában, kulacsában. Nos bevallom, én ezeket nem a lefolyón küldöm le, hanem összeöntöm a viráglocsoló kannámba. Sváb vagy zöld szokás, mindegy is, szerintem az ivóvíz- és az ételpocsékolás a legnagyobb bűnök közé tartozik. 
De van itt ez a neuralgikus zsemle-kérdés... megveszem a friss zsemlét (hogylegyenelég), de addig nem tálalom fel, míg a tegnapi el nem fogyott (mer'hogymégazispuha)... Nos, a férjem már többször jelezte, hogy ezt a szokást az édesanyja is vitte, és ő már akkor sem értette vagy kedvelte különösebben...
Viszont legutóbb olyan szigorú tanáruras fejjel közölte, hogy egyáltalán nem bánná, ha ezt a szokásomat egyszer s mindenkorra elhagynám, és ő ennyi idősen végre mindig friss pékárut ehetne, hogy komolyan elhatároztam, hogy engedek neki, különben félő, hogy kapok egy beírást 😅

A mai kalács recept tökéletes példája annak, hogy mi mindent fel lehet használni a konyhában "nedobjukki!" felkiáltással. Tavasszal nagy sláger az újhagyma, s friss ropogós szárát persze, hogy nem hajítom ki. Vagy megy a salátába (igen, olyat is eszünk 😅), esetleg belefőzöm valamilyen levesbe, vagy megsütöm ezt a kalácsot. Például mint tegnap, a gulyásleves mellé, második fogásnak. 

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy közepesen vén tyúk létemre még él az egyik nagymamám s nagypapám. Nagymamámtól tanultam ezt a receptet, ő pedig az anyósától, azaz az én dédnagyimtól. Szegények kalácsának is hívták, mert kevés és olcsó hozzávalókból elkészül. Földrajzilag Dabas-Szőlőből származik a recept, én már Tolnában tanultam 😉

Mivel  testvéröcsémtől kaptunk elsőosztályú sonkát, ezért most nem lett annyira szegényes a tészta, hanem megszórtam apróra vágott sonkakockákkal is. Viszont enélkül is nagyon finom, kipróbálásra érdemes, és tényleg alig van vele munka.

A recept:

50 dkg liszt
1 teáskanál só
maréknyi cukor (kb. 3-4 dkg)
2,5 dkg élesztő
kb. 3 dl tej
5 dkg (mangalica)zsír (margarinnal is kiváltható)

A lisztet beleöntöm a dagasztógép üstjébe, sóval elkeverem, közepébe mélyedést vágok, cukrot beleöntöm, rámorzsolom az élesztőt, és kb. 1 dl langyos tejet öntök rá. Megvárom míg az élesztő felfut. Utána bekapcsolom a gépet, hozzáöntöm a maradék tejet, és töltök magamnak egy kávét 😅
Amíg a gép dagaszt, azt elkortyolgatom. (Ez a recept fontos része, ne tessék kihagyni! 😋) Nem túl messze tőle, mert kb. 3-4 perc után hozzáadom a zsírt is. Picit előtte felmelegítem, de nem kell teljesen megolvasztani, a gép elbír vele. 

10-15 perc intenzív dagasztás után elzárom, tiszta konyharuhával lefedem, és megvárom míg a kétszeresére nő. 

Közben egy nagyobb tepsit vékonyan kikenek zsírral, majd a kész tésztát szétlapogatom benne. Egy nagy doboz tejfölben elkeverek pici sót (ízlés szerint akár borsot és fokhagymát is), 2 evőkanál olvasztott zsírt, és a tészta tetejére kenem. Megszóróm a karikára vágott hagymaszárral (s jelen esetben sonkakockával), és 200 °C-on kb. 25 percig sütöm. 

Ami utána jön, az csendes elégedett nyammogás...😉







Citromfűszörp avagy "szörpusz melissa officinalis"




A citromfüves pitéről szóló írásomban már említettem, hogy a Wekerlén szüretelt citromfű nagy részét szörpnek szántam. 
A citromfű és a menta nálam a bodzával egy dobogón áll, egyikből ezt szeretem jobban, másikból azt, de szörpből például abszolút a citromfű a kedvencem. Ha a cukrot levonnánk belőle, kifejezetten egészséges lenne 😅
Gyuribácsi (Györgytea) ezt írja róla: https://gyorgytea.hu/gyorgyteak/egyedi-teak/citromfu-tea

Lehet, hogy három gyermek mellett nem véletlen a rajongásom, mert a törpök élete nem csak játék és mese ugye, s jól jön minden ami picit simít az idegeken 😅

A recept pedig:

2 nagyon nagyon nagyon nagy csokor friss citromfüvet megmosunk és 2 liter hideg vízzel nyakon öntünk. 2 kezeletlen héjú citromot rákarikázunk (picit nyomkodjuk is meg). Hagyjuk ázni 1-2 napig, időnként megkeverve. Minél tovább ázik, annál intenzívebb ízt kapunk, de! Ha nagy a hőség, akkor egy napnál tovább csak úgy hagyjuk a vízben, hogy egy pici nátrium benzoátot elkeverünk benne, különben nem szörpöt kapunk, hanem bio permetszert 😅
Végül leszűrjük, majd hozzáadunk 2 kg cukrot és 5 dkg citromsavat. Felforraljuk, és kb. 15 percig hagyjuk forrni, ezalatt még sűrűsödik. Utána ki-ki tapasztalata és szándéka szerint tesz hozzá tartósítószert, vagy sem, majd még forrón, kinyújtott karral (az esetleges forrázások elkerülése végett 😅) steril üvegekbe tölti, és bedugja a dunyha alá lassanhűlni. 😉

Egy adagból kb. 3 liter szörp lesz. 




2019. május 28., kedd

Múltidéző 2.
Tündérlak torta

Szeretném megosztani veletek a blog születése előtt készített tortáimat is, ezért Múltidéző címmel indítok egy sorozatot. Mindjárt a második résszel kezdem, mert férjem Barca tortáját utólag kineveztem az elsőnek 😏

Ezt a tortát kislányom 9. születésnapjára készítettem, egy éve nyáron. 
A tündérek, varázslók és boszorkányok világa nálunk most óriási sláger. Nagyfiam már majdnem kivégezte a Harry Potter sorozatot, kislányomnál pedig, aki sokáig minden próbálkozásom ellenére elutasította az olvasást, Bálint Ágnes egy boszorkánnyá változott kisegere törte meg az ellenállást 😊 ("Az elvarázsolt egérkisasszony").

Születésnapjukra igyekszem mindig valami hozzájuk illő témát választani. Legtöbbször Pinteresten keresgélek, és az ott talált ötleteket fejlesztem tovább, vagy éppen alakítom át picit. 

Ennél a tortánál kétféle fondant gyúrtam be: egy sima fehéret, amit aztán kisebb darabokban utólag színeztem be különböző színekre, és egy barnát, amelynél a porcukrot kakaóporral kevertem (nem a cukrozott, azonnal oldódóval, hanem holland kakaóporral). 

Akit komolyabban érdekel a tortadíszítés, annak érdemes néhány fondant formázó eszközre beruházni: pl. simítólapátra, különböző kiszúróformákra. stb.
Ez nem olcsó mulatság, de nem is feltétlenül szükséges. Készítettem én már úgy is tortát, hogy nem volt nálam semmilyen csodakütyü sem, csak egy kekszkiszúró 😉

Fondant recept itt: http://kiskukta.blogspot.com/2010/04/nyujthato-fondant-keszites-kepekben.html
Piskóta recept itt: https://bubajoskonyha.blogspot.com/2019/05/hajra-barca-torta-van-ugye-nekem-egy.html
Ennél a tortánál 4 db 18 cm-es piskótát sütöttem. Egyszerre kettő fér a sütőmbe, és a fenti linken 25 cm-re megadott mennyiségű tészta elég a 2 kisebb formába is. Az egyik jól felpúposodott, ez most kapóra jött a tetőnél 😊
A krém a házikóban pörköltdiókrém volt (lásd ezt is a Barca tortánál), mert ez a kislányom kedvence, a fatörzsben pedig kávékrém, melyről hamarosan külön bejegyzés készül. Nagyon fontos, hogy ha a tortát tejszínes krémmel töltjük, kívül akkor is sima vajkrémmel kell megkenni, különben a fondant "elolvad" rajta. 
A diókrémből 2 adagot készítettem. (Ha marad belőle, egy jól záródó műanyag dobozban le lehet fagyasztani, és bármikor kész egy gyors és finom sütemény egy 5 perc alatt összedobott piskótával...)

Nagyon élveztem én is a bűbájkodást, ez is egyike az örömsütijeimnek. Kislányom megkérdezte, hogy belesütöttem-e a tündért is... szóval van még hová fejlődnöm 😅 


2019. május 27., hétfő

"Virágoskert" rolád citromkrémmel

Elvállaltam, hogy sütök valamit pedagógusnapra a gyerekek iskolájába. Persze ezt nem úgy kell elképzelni nálam, hogy "na jól van, vállalom", hanem inkább: "juhhhiii, süthetek!" 😅

Pedagógus nap kapcsán otthon is érintettek vagyunk, hála Istennek 😊
Nem tudom láttátok-e már valaha a "The mirror has two faces" című filmet (Barbra Streisand, Jeff Bridges) - magyarul a "Tükröm, tükröm" címet kapta. Nos, számomra ez a film a favorit, az abszolút námbörván, soktucatszor láttam. Addig addig rajongtam érte, míg végül sikerült nekem is bevonzanom egy matektanárt 😅 Hiába, az univerzum figyeli a lelkünk rezdüléseit...
Szerencsére az én férjemnek már az elején is normális felfogása volt a házaséletről, a filmbéli Gregoryval ellentétben 😅 Úgyhogy őt is köszöntöm ma, és perszehogykapottsütitis...

A recept végtelenül egyszerű. A piskótát és Kiskukta fondant receptjét megtaláljátok itt:  https://bubajoskonyha.blogspot.com/2019/05/bodzas-citromos-epres-piskotarolad-ez.html

A citromkrém pedig ezúttal egy vajkrém:
150-200 ml frissen facsart citromlé
150-200 ml víz (összesen a két folyadék legyen 350 ml)
60 gr cukor
40 gr vaníliás pudingpor

100 ml vízzel simára keverem a pudingport. Minden mást összeöntök egy vastag aljú edényben, és felforralom. Amikor forr, takarékra veszem és lassan csorgatva, állandóan keverve hozzáöntöm a pudingpor oldatot. 

Ha kihűlt, jön a második lépés:

250 gr vaj (margarinnal nem olyan finom, tapasztalat sajnos 😔)
150 gr porcukor
Ezeket simára, könnyű habosra keverem, majd kanalanként hozzáadom a citromos pudingot. Jól behűtve mehet a piskótába. 
Díszítésnél bízzuk magunkat a fantáziánkra, én ezúttal virágcsokor helyett így gondoltam köszönteni a pedagógusokat. 

2019. május 26., vasárnap

Citromfüves pite eperrel, áfonyával

Wekerle közvetlen szomszédságában élünk, a gyerekek oda járnak iskolába, így ezer szállal kötődünk. Több éve már, hogy ideköltöztünk, de nem tudok betelni vele. Egy dolog a hely mézeskalácsszerű szépsége, de ezen túl is, egy olyan közösség részévé váltam, ami cáfolja a nagyvárosi elidegenedés elméletét 😊
Ennek a közösségnek a révén jutottam pénteken egy gigantikus mennyiségű csodafriss citromfűhöz. Természetesen a nagy része azonnal ment ázni, hogy 2 nappal később citromfű szörppé lényegüljön, de ezúttal továbbgondoltam a felhasználás lehetőségeit, és kísérleti sütésbe kezdtem. Ennek eredménye lett ez a pite. Két dologban biztos voltam: a kislányom nem fogja megenni, mert van benne "valami zöld" (tévedtem...de nagyon...), s hogy a rendelkezésre álló gyümölcs kevés lesz, mert a kispicikémmel együtt sütöttem (nem tévedtem, megette a felét 😅). Ezért eperből csak daraboltak jutottak rá, bár egész szemekkel szerintem még mutatósabb lenne. De azt, ahogy Kishús epret eszik, tanítani kellene - étvágytalan emberek gyógyulnának meg kizárólag a látványtól 😊 
A recept saját fejlesztés, egy régi bevált pitém füvesítése 😅 
Szeretem, mert egyedényes süti, nem kell sokat mosogatni utána. 
12 dkg vajat 12 dkg cukorral, 1 vaníliás cukorral, csipet sóval, 2 kanál citromlével, egy (bio) citrom reszelt héjával simára keverünk. Egy bögrényi friss citromfüvet késes aprítóval összeaprítunk, s hozzákeverjük. Majd egyenként hozzáadunk 3 egész tojást, végül 20 dkg lisztet, amibe előzőleg 2 csapott teáskanál sütőport vegyítettünk. Ha nagyon sűrű, 1-2 kanál tejjel lehet lágyítani. 
Mehet a piteformába (az enyém ikeás kőedény, nem kell előtte kikenni), tetejére eper és áfonya, vagy ami éppen van.
180°C-on 45-50 perc kell neki, tűpróbával ellenőrzöm a végén. 








2019. május 24., péntek

Mini pavlova torták citromos-bodzakrémmel


A hétvége előtt nem várható, hogy újra sütök (jó, tudom, az holnap van 😅), ezért ma is egy korábbi süteményemet osztom meg veletek. 

A sütemény névadója Anna Pavlova orosz balerina nemcsak a cukrászokat ihlette meg, hanem a szakácsokat is, Franciaországban például békacombot neveztek el róla... érdekes lenne egy neve köré felépített menü.
Őszinte leszek, én csak a desszertre érnék oda 😅

Az én receptemet talán nem is illene pavlova tortának nevezni, mert a könnyű tejszínhab helyett savanykás citromos-bodzakrémmel töltöttem. Ha megszemélyesítenénk, ezek a tortácskák talán a nyugdíjas Pavlova lennének... bár ő sajnálatos módon nem öregedhetett meg. 

Számomra az édes habcsók és a savanykás krém találkozása azonban tökéletes, úgyhogy meiner Meinung nach nem rontom a hitelét, ha nem változtatok a néven 😉

Így készül: 
5 tojásfehérjét 1 kanál citromlével és csipet sóval kemény habbá verek, s mikor már habformát vesz fel, apránként hozzáadok 25 dkg porcukrot is. Ezt követően hozzákeverek 2 csapott evőkanál étkezési keményítőt is. 

Egy sütőpapírra ceruzával előrajzolom a kb. 10 cm átmérőjű köröket, majd a papírt megfordítom, hogy a grafit ne ragadjon a habba... (hát persze, hogy saját tapasztalat...)
A kész habot csillagcsövű nyomózsákba töltöm, és körben (a kerülete mentén, mondaná a férjem...) kis csókokat nyomok, majd a  közepét is kitöltöm mindegyik tortácskának. 
140 fokos sütőben szárítom, ha túl gyorsan pirulna, akkor még alacsonyabb hőfokon. Kb. 40-60 perc kell neki, nem szabad túlsütni. Egy pavlova akkor finom, ha kívül roppanós, belül még puha - ilyen pici tortáknál azért inkább roppanós lesz, de sebaj, a krém majd ellensúlyozza. 

A krém ugyanaz, mint a bodzás-citromos-epres piskótaroládnál, annyi különbséggel, hogy itt Ízes-Mázos eredeti receptjét használom, de citromléből picit többet adok hozzá. Úgy érzéssel... ezt a mértékegységet minden sütni tanuló embertársunk imádja, tudom 😅
Mivel a másik receptemnél elég mesés a leírás, így itt prózaibban is megadom:
2 tojás
2 evőkanál vanillincukor
csipet só
1,5 dl házi bodzaszörp
0,5 citrom leve, de legyen inkább egy egész
és ha kezeletlen héjú, akkor a héja is (reszelve, természetesen)

Ezeket összeborítom egy vastag aljú edényben, és habverővel történő állandó keverés (!) mellett sűrűre főzöm. Az eredeti recept szerint gőz fölött kell, de ha a keveréshez habverőt használtok, és tényleg folyamatosan keveritek,  mehet simán a  tűzre is. Ha nem elég sűrű, akkor egy kis bodzaszörpben feloldott étkezési keményítővel vagy vaníliás pudingporral lehet javítani rajta. 
Elkészülte után a tűzről levéve, de még forrón hozzá kell keverni 5 dkg vajat. (Eredeti recept szerint 10 dkg-t, szerintem elég a fele is.)

A díszítés egyéni ízlés kérdése, de egy kis eper, vagy ribizli nem ront rajta 😉

2019. május 23., csütörtök

Bodzaszörp télire-nyárira (vagy ha lesznek még valaha különböző évszakok, akkor azokra is)

Imádom a bodzát. Rengeteg mindent kipróbáltam már vele, a szörptől kezdve a bodzakrémen át a bodzazseléig... a saját szárítású bodzateát, a saját fejlesztésű bodzatortát és a bodzás eperlekvárt se felejtsem ki! Mindegyik isteni finom, nálam nagyobb rajongója ennek a növénynek szerintem nincs a földön 😃

A szörp receptje ezer éve megvan, és bevallom, nem tudom, hogy honnan töltöttem le legelőször, mert akkor még nem gondoltam, hogy egyszer fontossá válik a saját blogomban 😃
De ahogy böngészem a netet, másoknál is megtalálható, pontosan ugyanebben a formában.

Szóval nagy titkot nem árulok most el, de a bodzakrémhez, ami több bejegyzésemben is előfordul majd, kell a szörp is, ezért úgy döntöttem, megosztom ezt is.  

Nagyon fontos, hogy a bodzavirágot szennyezésmentes, tiszta területről szedjük (én anyukám udvaráról szedtem, aki meseország szélén lakik...), s a citrom is legyen kezeletlen héjú. Az Aldiban lehet kapni (nem, nem támogatnak, de ha szeretnének, állok elébe 😅)

Hozzávalók: 
20-30 nagy bodzavirág
4 kg kristálycukor
6 liter víz
5 egész kezeletlen héjú citrom
10 dkg citromsav
1 kk Na-Benzoát (ha ekkora mennyiségben gyártjuk, és télire is szeretnénk eltenni. Egyébként elhagyható)

5 liter vizet felforralok 3,5 kg cukorral. A maradék fél kg cukrot lassú tűzön karamellizálom, s amikor már szép barna, 1 liter forrásban lévő vízzel felöntöm. Fontos: lávaszerűen felbugyog, iszonyú veszélyes, apránként tessék a vizet hozzáönteni és tessék egy lépést hátralépni!! 😅
A két szirupot összeforralom, majd lehűtöm. Ezután mindent hozzáadok, és 4-5 napig érlelem, naponta kétszer megkeverve. Nem kell hűtőben érlelni. 
A végén steril üvegekbe töltöm, és mehet a kamrapolcra. Ja igen, ne felejtsétek a kamrakulcsot innentől eldugni, ha van gyerkőc és/vagy hasát szerető férj a háznál, és nem akarjátok, hogy pár nap alatt cukormérgezést kapjanak 😅😅😅
Én ilyen genya-anya vagyok, beosztom... biztos a sváb vér...

kb 10-12 db 7,5 dl-es üveggel lesz ekkora mennyiségből.

S kérlek, az Égiek szerelmére, a megmaradt szirupban ázott citromot és virágot ki ne dobjátok!! Hamarosan jövök ugyanis a saját fejlesztésű bodzatortámmal, amihez pont jó lesz... to be continued vagy szebben mondva wird fortgesetzt 😁




A három kismalac csülkös pogácsája (farkaséhség ellen)

Ezzel a pogácsával is indultam az első bejegyzésben is említett, Wekerlén rendezett "boszorkányos receptek- mesés sütemények" versenyen. Bár a díjat az édes sütivel vittem el, a pogácsa is nagyon sikeres volt, és jópár elismerést bezsebeltem. 

Ha kelt tészta, akkor én mindig Limarához fordulok. Imádom a nőt, a tehetségét, a stílusát, a sikerét. 

A pogácsa alapreceptje is az ő lilahagymás pogija (amit annyiszor kell megsütnöm a férjem és a kislányom kedvéért, hogy már szinte unom 😅)
Ezt módosítottam annyiban, hogy a hagymát főtt csülökre cseréltem, és a második hajtogatásnál olívaolajjal átkentem a tészta tetejét. 
A recept a verseny miatt szintén meseformában íródott. Picit talán morbid lett, ezért 12-es karika 😅

Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren túl, túrt egy kurtafarkú malac. Nem is malac, disznó. Volt ennek a disznónak három gyermeke. Mikor az öreg disznó érezte a halála közeledtét, magához szólította fiait:
„Édes fiaim, énnékem immáron elkövetkezett a vég. Hanem utolsó kívánságom az, hogy halálom után csülkeimet sós pácba tegyétek, s füstre akasszátok. Reátok hagyom üköregapám titkos receptjét is. Ha egyszer a farkas erre jár, zsenge combotok helyett éhségét a recept alapján sütött pogácsával oltsátok, s abba az én csülkeimet beleaprítsátok. Meglássátok, a farkas ezentúl mindig ezzel kíván élni, s életetek megkíméli.
Így is lett. Az öreg disznó az örök sertésmezőkre távozott, s fiai végakaratát beteljesítették.
A titkos recept így szólt:
Hozzávalók: 1 kg liszt, 50 dkg vaj vagy margarin, 2 csapott ek. só, kevés őrölt bors, 2 tojás, 1 dl tej, 1 nagy doboz tejföl, csipet cukor, 5 dkg élesztő, kb. fél kg füstölt csülök megfőzve, apróra vágva.
A lisztet morzsold el a vajjal, s keverd össze a sóval, s borssal. Közepébe vájj mélyedést, s morzsold bele az élesztőt. Öntsd rá a langyos tejet, s cukrot. Ha az élesztő felfutott, öntsd a liszthez a tejfölt s tojást. Dolgozd össze alaposan, s hagyd megkelni. A megkelt tésztát nyújtsd ki, szórd rá a csülköt, majd hajtogasd fentről lefelé középig, lentről felfelé középig, majd jobb és baloldalról is. Letakarva meleg helyen ismét hagyd kelni. A hajtogatást végezd el újra. Ujjnyi vastagra nyújtva szaggasd ki, tetejét kend le felvert tojással, és fél óra pihenő után süsd ki 200 fokon.

2019. május 22., szerda

Múltidéző 1.
"Hajrá Barca" torta

Van ugye nekem egy csudajófej matektanár férjem, aki gigantikus Barca rajongó. Szezonban dolgozatokat is meccs alatt javít, s  kislányom nagyon találóan szokta parodizálni, amit ilyenkor művel: "egyes... kettes... góóóóóóól... kettes..."
Ezt a tortát akkor készítettem neki, amikor még nem volt a férjem, és hát bevált... egyenesen Skóciáig repített, hogy megkérje a kezem :) Hiába, bűbájolda ugye... 💓😉

A töltelék pörköltdiókrém, a tészta szintén diós, a díszítés házilag készített fondant.

A tortalaphoz és a fondanthoz Kiskukta receptjét használom mindig. Nekem nagyon bevált, szép magas lesz a piskóta, soha nem esik össze és napok múlva is puha.

A fondant készítésről remek fényképes beszámolót készített itt:

http://kiskukta.blogspot.com/2010/04/nyujthato-fondant-keszites-kepekben.html


A piskótához 25 cm-es tortaformát használok, és a munka megkezdése előtt a sütőt bekapcsolom 175 fokra állítva, alsó-felső sütés.
4 db L-es méretű tojásfehérjét csipet sóval, esetleg pár csepp citromlével (de ez el is maradhat) és 80 gr kristálycukorral kemény habbá verem. (A cukrot csak picit később adom hozzá, amikor már anélkül is szép hab képződött.) Anyu mindig azt mondta gyerekkoromban, hogy addig kell verni, amíg a tálat a fejem fölé fordítva a hab a tálban marad, és nem landol a fejemen 😅 de ezt a tanácsot csak óvatosan adom, mert volt egyszer egy ismerősöm, aki idejekorán tesztelte...
A 4 tojás sárgájához hozzáadok 200 gr kristálycukrot, 150 ml olajat és 150 ml tejet. Elvegyítem, majd rászitálok 350 gr lisztet, melyhez előzőleg 16 gr sütőport kevertem. Ezt pár percig kézi robotgéppel a legerősebb fokozaton keverem, illetve amióta a család meglepett egy csodálatos konyhai robotgéppel (lásd előző poszt varázsüst :) ), azóta kevertetem szép kényelmesen. Amikor ez készen van, a tojáshabból pár kanállal még hozzákeverek, hogy lágyítsam az egyébként nagyon sűrű, nehéz tésztát, s végül a maradék tojáshabot egy széles, lapos fakanállal óvatosan keverve adom hozzá, vigyázva, hogy a hab ne törjön össze.
Ugyanekkor keverek hozzá 10-12 dkg darált diót is.
A tortaformának csak az alját kell kibélelni, utána mehet is a sütőbe kb. 45 percre. Tűpróbával szoktam ellenőrizni.

Ha kihűlt, 3 részre vágom, és mehet bele a krém:

30 dkg diót egy tepsiben kiterítve finoman megpirítok, kb 180 fokon. Majd ledarálom. Amíg pirul, 4,5 dl tejet felfőzök 9 dkg liszttel. Habverővel keverve fokozatosan adagolom a tejet, hogy ne legyen csomós, majd mehet a tűzre, és pár perc alatt besűrűsödik. A kevergetést persze nem árt folytatni, ha pörkölt diókrémet szeretnénk, és nem pörkölt lisztkrémet :)

Amikor már minden szobahőmérsékletűre hűlt, 25 dkg vajat (szűkösebb napokon jobb minőségű margarint) habosra keverek 23 dkg porcukorral, melyhez előzőleg 2 csomag vaníliás cukrot is hozzádarálok. Ezután kanalanként hozzáadom a liszt-pudingot, majd a végén a darált diót, és egy feles rumot, vagy gyerekek esetén egy üvegcse rumaromát.

Érdemes a krémet is jól behűteni a torta megkenése előtt.

A rétegek közé nem sajnálom, körbe viszont fondant díszítés esetén csak vékonyan kenem.





Bodzás-citromos-epres piskótarolád

Első blogbejegyzésként egy olyan süteményt hoztam, melynek elkészítése igazi örömmunka volt, az elejétől a fogadtatásig, ugyanis sikerült elnyernem vele az első díjat egy helyi amatőr sütisütő versenyen. A téma "boszorkányos receptek - mesés sütemények" volt, és sós valamint édes kategóriában is lehetett indulni. 
Egy estém ráment az ötletelésre, végül úgy döntöttem, hogy a díszítés lesz boszorkányosan jó :) 
(Indultam egy sós sütivel is, mely "a három kismalac csülkös pogácsája (farkaséhség ellen)" művésznevet kapta, egy bejegyzést majd ő is megér...) 
A boszorkány kinézetéhez a Pinteresten kerestem képet, de végül szabadkézzel vágtam ki, nem nyomtattam sablont. 
Évekkel ezelőtt találtam Ízes-Mázos oldalán egy csodálatos bodzakrém receptet, amit csak egy icipicit módosítottam, hogy tortába, piskótatekercsbe is jó legyen, de korábban az eredeti verzióval töltöttem már pavlovát is. Az eper és a citrom kötelező kísérői. :)  

A recept a témához méltóan "mesésre" sikeredett: 

Bodzás-citromos-epres piskótarolád Királylány módra

Holt volt, hol nem volt, volt egyszer egy királylány, aki messze földön híres volt arról, mennyire szeretett süteményeket sütni.


Történt egyszer, hogy a királylány fejébe vette, hogy Wekerle ország népét süteményével elvarázsolja.

Fogta tehát a varázsüstjét s mágikus fakanalait, és nekilátott:

Először is feltört 6 tojást, és sárgájukat a fehérjétől gondosan szétválasztotta. A fehérjéket pici sóval és egy fél citrom levével a varázsüstjébe tette, és megparancsolta az üstnek, hogy abból teljes fokozaton jó kemény habot verjen. Közben hozzáadott még 6 evőkanál cukrot is. Mikor az üst végzett a habveréssel, a királylány parancsba adta, hogy a legalsó fokozaton óvatosan keverje hozzá a tojások sárgáját, és egy citrom leszerelt héját is. Mikor ez is megvolt, az üstbe öntött még egy tasak 6 evőkanál liszttel elkevert sütőport, és az üst szorgalmasan ezt is a tésztához keverte. A végén a királylány mágikus fakanalával még óvatosan kavarintott egyet-kettőt a tésztán, majd a 180 fokos kemencében húsz percig sütötte.

A kemencéből kivéve keszkenőre borította, és feltekerte. Így hagyta aztán kihűlni, s közben nekilátott a bodzakrémnek.

Ehhez elővette az előző héten készített friss bodzaszörpöt, melyhez a virágokat a királyfival együtt, egy eldugott, tiszta rétről gyűjtötte.

4 tojást, 3 evőkanál vaníliás cukrot, csipet sót, 3 dl ínycsiklandó bodzaszörpöt, 1 citrom levét és lereszelt héját addig főzte, amíg az be nem sűrűsödött. Ügyelt rá, hogy a mágikus fakanál állandóan kevergesse a krémet. A már majdnem teljesen sűrű krémhez hozzáöntött pár kanál bodzaszörpben feloldott 2 evőkanál vaníliás-puding-varázsport, amitől a krém még sűrűbb lett.

Majd még forrón hozzákevert 10 dkg vajat is.

Jól behűtötte, és a közben kihűlt piskótatekercset ennek a krémnek körülbelül felével megkente, eperdarabokkal megszórta, s újra feltekerte.

A maradék krémet némi vajjal együtt az üstjébe öntötte, és megparancsolta, hogy abból selymes, finom vajkrémet keverjen. Ezzel aztán kívülről is vékonyan megkente a tekercset, s kedve szerint díszítette.