A maradék tojásfehérje felhasználásának tökéletes módja. Egy olyan recept, amiről elmondhatom, hogy édesanyámtól tanultam. Buktasütéskor, vagy linzer készítésekor viszonylag sok tojásfehérje marad hátra, amit soha nem dobok ki, hanem lefagyasztom, míg kitalálom további sorsukat. (Illetve ha engedek a gyerekeknek, akkor azon nyomban habcsókká minősülnek...) A kis kézzel írott sütisfüzetemben külön fejezetet szenteltem azoknak a süteményeknek, ahol fel tudom használni őket. Valahogy úgy alakult, hogy ezek a legnagyobb kedvenceim: ott szerepel a Limara féle fehér püspökkenyér, ami a karácsonyi repertoár állandó része; a Pavlova torta (már a szó legépelésétől összefutott a nyál a számban); illetve a házi krémes. Gondoltátok, hogy ez a világ egyik legegyszerűbb süteménye? Köszi Anyu! Hozzávalók: 1 csomag fagyasztott levelestészta, amit kiengedés után elfelezünk, és vékonyra nyújtva 2 lapot sütünk belőle. Én nagyon vékonyra nyújtom, így a nagy gáztepsit kitölti. 3 dl víz 1 csomag zselatin 3 csomag vaníliás puding Ezeket elkeverjük, a vizet fokozatosan adagolva.
1/2 liter víz 12 dkg cukor, amit együtt felforralunk, majd ha forr, takaréklángra véve hozzácsorgatjuk a pudingos keveréket. Míg melegszik a víz, 9 tojásfehérjét 12 dkg cukorral kemény habbá verünk. Ezt a habot a már kész, forró vaníliás masszához keverjük, azonnal ahogy levettük a tűzről. Hoppsz, megvan a hőkezelés 😊 Az egyik lapot visszahelyezzük a tepsibe, és rápakoljuk a krémet. A másikat egy deszkán annyi és akkora kockára vágjuk, ahány és amekkora krémeseket szeretnénk, és szépen elhelyezzük a krém tetején. Pár órát jót tesz neki a hűtő, utána gyönyörűen szeletelhető forró vízbe mártott késsel. Jó étvágyat hozzá!
2020. május 18., hétfő
Variációk bodzára...
Legalább elméletben... Ez az első bodzavirágzás életemben, legalábbis amióta gasztroeszemet tudom, hogy a vidéket csak fényképről látom, és ha nem történik valami csoda, akkor idén se bodzaszörp, se bodzazselé, se semmi... Az elmúlt hónapokban nem merészkedtünk messzebb az ajánlottnál, vagy a muszájnál, és az ajánlott/muszáj körzeten belül egy fia bodzabokorral nem sok, nem találkoztam. Hiányzik, no. Már az is komolyan megfordult a fejemben, hogy anyut megkérem adjon fel postán friss bodzavirágot 😅 S akkor ma megkeresett Etus, hogy emlegettem a bodzazselét, s a bodzás eperlekvárt, s megígértem, hogy megírom. Kerestem pár képet régről, gyatra mind ráadásul, de ez ne vegye senki kedvét. Aki olyan szerencsés, hogy hozzájut tiszta, kipufogógázmentes bodzához, ezt a kettőt mindenképpen próbálja ki!
Almás-fehérboros bodzazselé (Nem emlékszem már, hogy a neten találtam ezt a receptet, vagy egy doktorötkeres reklámanyagon, de ezer éves, és az egyik legfinomabb zselé amit valaha ettem.) 1 liter 100%-os, szűrt almalevet 1 dl fehérborral és 1 bio citrom héjával felforralunk. Még forrón beleteszünk 8-10 nagy bodzavirágot szár nélkül. 1 napig hagyjuk ázni, utána leszűrjük. Egy zacskó 3:1 zselésítővel és 30 dkg cukorral felforraljuk. Egyetlen perc forralás után mehet a steril üvegekbe, száraz dunsztba. 4-5 negyedliteres üveggel lesz ebből a mennyiségből emlékeim szerint. Kifejezetten finom bodzafánk mellé, de a reggeli vajas-zsemle sem löki le magáról 😋 (Fontos: egyik évben nem tudom miért, de folyós maradt. Betettem a hűtőbe fogyasztás előtt, s ott bezselésedett. Ha esetleg más is járna úgy, mint én...) Bodzás eperlekvár:
Hát ez nem is recept, annyira egyszerű 😅 1-1,2 kg tisztított epret 30 dkg cukorral és egy zacskó 3:1 zselésítővel felforralok. A végén hozzákeverek egy nagy marék letisztított bodzavirágot. (Szár és minden egyéb nélkül, csak a fehér virágot!) Ez is mehet a steril üvegbe és a dunsztba a zselék mellé 😀
